Drgreen és az Ő csodálatos világa!

június 27. szombat


Egész jól sikerült a reggeli felkelés, 6.30-kor. Kicsit megint szarul éreztem magam. Valószínűleg a tegnapi szél az étteremben nem tett túl jót a még nem teljesen meggyógyult szervezetemnek és újra előjött a megfázásom. Éreztem, hogy hőemelkedésem van meg kicsit gyenge is vagyok. Összepakoltuk a maradékokat majd kimentünk reggelizni. A tegnapihoz hasonló volt a mai reggelink is. Kértem még 2 szelet toast kenyeret, mire közölték, hogy az nincs benne a reggeliben külön pénzért tud hozni. Ja akkor nem kell. Nem azért mert nincs rá pár ezer rúpiám, csak az elv. Ez nem vendéglátás, így nem lehet csinálni, de a jelek szerint mégis. Jellemzően a Giliken az emberek nem töltenek hónapokat max. csak pár napot. Olyan sűrűn cserélődnek a vendégek, hogy nem kell odafigyelni az igazi elégedettségre. Elég ha itt van fizet és megy. Azt az egyet nem gondolják végig rendesen, hogy ha nem elégedett a vendég nem jön vissza. Thaiföldre éveken keresztül visszajártunk nagyjából mindig ugyan oda,mert fontosak voltunk nekik, kedvesek voltak, arányban volt az ár a szolgáltatással és annak minőségével, de ide most nincs kedvünk visszajönni, pedig lehetne ez másképp is. De mivel mindig van és egy darabig lesz is aki a helyünkre jön így nem nagyon sajnálják ha nem megyünk vissza. Pár kép még a partról, majd fél nyolckor már a kikötőben voltunk. Tegnap azt mondták nekünk, hogy fejenként 30.000-ért visz át a kishajó Meno-ra. A jegypénztárnál már csak 20.000 volt, de mivel itt mindenki alkudozik ezért bedobtam a négyünknek 60.000-es ajánlatot. Mire a csóka kérdezte, miért alkudozom? Mondom mert mindenki alkudozik, és az árak is így vannak kitalálva. OK, akkor menjek máshova alkudozni. Jól van hever ne kapd fel a vizet csak adjál négy jegyet, hogy végre elmehessünk innen. Kilencre már Meno-n voltunk mind a négyen. Letettük a zsákokat meg a lányokat a kikötőben és Petivel ketten indultunk szállásnézőbe. Elég sokat gyalogoltunk és megnéztünk vagy hat szállást de 250.000 alatt nem volt kiadó szoba igaz találtunk nagyon helyes szállást 450.000-ért is, francia tulajdonossal. Visszamentünk a kikötőbe és elküldtük a lányokat a másik irányba, Ők is nézzenek körbe. Nekem muszáj volt  lepihennem, mert kezdtem nagyon szarul lenni. A lányok sem találtak semmi jót. Ami olcsó volt az nagyon rossz állapotban volt ami meg elfogadható lett volna az meg drága. Egy harmadik irányba megint a Peti meg Én mentünk ,de az eredmény ugyan az. Délben még mindig nem volt szállásunk. Két lehetőség kinálkozott. Első, vissza a 15.00-kor induló hajóval Trawanganra (részemről ez nem opció), Második, kiveszünk egy 250-es házat még picit le alkudjuk és holnap vissza Balira a meglévő jegyünkkel. Petiék is így döntöttek, maradunk ma itt, holnap meg vissza együtt Balira.
Lealkudtam a 250.000 + 10% "Áfa" reggeleivel, házat 200.000 Áfával, reggeli nélkűlre. A ház különben egyszerű, cölöpökön álló faház, banán levél palakkal, és nád szerű tetővel de pont a tengerparton van és a vízre néz. Igaz a fürdő ajtót nem lehet becsukni, de annyi baj legyen. A teraszunktól 5 méterre már a víz van. Ilyen szállást kerestem végig egész utunk során, és csak most sikerűlt. A Mi szállásunk már megvan, beraktuk ide mindegyikünk cuccát, majd tovább mentünk a többieknek szállást keresni. 450,000-es házat (áfával, reggelivel) lealkudtunk 300.000 (áfával, reggeli nélkűlre), már csak ennünk kellett. A kikötőnél volt egy hely, ahol az össze  turista összegyűlt enni, Mi is itt próbálkoztunk. Én banános Jaffle-t kértem, több helyen olvastam már az étlapon de nem tudtam mi az.  Mint utólag kiderült ez nem más mint a háromszög alakú toast sütőben sütött banános toast melegszendvics. Nagyon béna, de nem is voltam éhes ezért pont elég volt. A többiek sem ettek valami túl jót. Nincs nagy szerencsénk ezekkel a Gili szigetekkel. A nap további részét az ágyban töltöttem, nagyon lázasan. Négy óránként kapkodtam a Rubofent, meg tusoltam hideg vízzel de egész nap semmi hatása nem volt. A többiek sétáltak a parton, fürödtek a kristálytiszta vízben, gyűjtöttek még kagylókat, megvették Péteréknek a jegyet visszafelé, Balira, utána vacsizni is elmentek, hoztak nekem is grillen sült kukoricát, hagymát, meg zöldségeket, de nem kívántam enni. (ezt a kaját nagyon sajnálom mert biztosan isteni finom lehetett). Mire vissza jöttek addigra én hálózsákban teljesen becipzározva pólóban és szarongban feküdtem és rázott a hideg. Cudarul voltam, és nem akart múlni. Már azon gondolkodtam, hogy valahol az egyik utazótól bekaphattam ezt a sertésinfluenzát. Meg mi lesz velem itt az isten háta mögötti szigeten, ha szarabbúl leszek. Talán még orvos sincs, de ha van is ki tudja milyen gyógyszerei vannak, mennyire kezel félre esetleg. Továbbá lázasan hogyan fogok végigutazni holnap egy napot?  Petiéktől kaptunk Algopyrint ami remélem segít rajtam. Nagyon féltünk az éjszakától.....