június 11.
Ott kezdtük a napot ahol tegnap abbahagytuk a Raggae bárban. American breakfast (2 tükörtojás, sült bacon, vaj, dzsem, narancs dzsúz és kávé 25.000 INR (kb. 500 forint). Mivel este nem sikerült belőni az internetet ezért reggel visszamentem a "bótba", hogy valahogy bírjuk működésre. Kedves volt a kislány, de nem nagyon vágta mit kellene csinálni. Kb. felhívta az össze haverját mielőtt felhívta volna a telefontársaságot. Egy órányi telefonálgatás után végül sikerült! VAN INTERNETÜNK!!!! Itthonról vittem kártyafüggetlen USB-s modemet abba bele a kártya és hajrá. Nincs mese akkor muszáj dolgozni ma, mert már nagyon beúsztam. Hazafelé még beugrottunk egy helyre ahol a cégér szerint igazi Illy kávét főznek. Nem vágytunk semmire csak finom igazi főzött kávéra. Egy tízes skálán maximum 6-ot adnék érte. Hiába itt nincs ennek a típusú kávénak kultúrája. A turisták nagy része is Ausztrál akiknek jó az a híg amerikai típusú kávé.
Az egész napom arra ment el, hogy átnézzem az e-maileket, válaszolgassak az irodai kérdésekre. Melcsi ez idő alatt a parton napozott, vagy mellettem ült és kiolvasott egy fél könyvet. Itt korán sötétedik valamikor 6 és 7 között, ez elég megtévesztő meg nagyon fura is. Valamikor 8 után álltam fel a géptől, hogy most már elég csinálunk valamit. A Raggae bárban vacsoráztunk Melcsi Nasi Gorenget én meg grillezett Tonhalat. A kaja jól eset, gondoltunk sétálunk egy keveset. Sanur nem nagy de azt tudtuk, hogy mi az északi végében vagyunk. Elindultunk hát délnek a parti úton. Szebbnél szebb hotelek, éttermek sorakoznak a parton. De tényleg olyan helyek, hogy mindketten bekönnyeztünk. Valahol meg tudom érteni akik eljönnek 10 napra Balira All inclusive nyaralni, és ki sem lépnek a hotel területéről. Mesés. Mikor már nem volt tovább hova menni, mert elfogyott a part elindultunk visszafelé a főutcán. Itt nagyobb a nyüzsgés, vannak turisták is, meg bárok. Ezek szerint a parti rész az "öregebbeknek" vagy romantikázóknak van a fő utca meg a fiataloknak. Mondjuk ez sem egy Koh Samui, de mondjuk Koh Phangannak elmegy. Addig addig gyalogoltunk míg megérkeztünk az éjszakai piacra. Már teljesen elfogadtuk a tényt, hogy egyszeri étkezésünk kettőnknek kb. 100.000 INR.
Így készűl a palacsinta
De a piac rávilágított, hogy qrvára sokat költünk kajára. OK, ok a hőzöngőknek igazuk van, hogy de hát az nem ugyan az mint a parton enni. Itt nincs kiszolgálás, meg üdögélés. A piac az más. Nagyon izgalmas, úgy lenni mint a helyiek. A kaja verhetetlenül itt a legfinomabb az árak pedig verhetetlenül olcsók. Európai fejjel itt enni, hogy is mondjam, nem mindenkinek menne az tuti. A higiéniának itt más fogalmai vannak. A piacon kiskocsiról húst enni még kevesebben vállalnátok be.
Félig megettük :)
A Mi elvünk viszont, hogy amibe Ők nem halnak bele abba mi se. Van nálunk egy kórházra való gyógyszer, de sem most sem egyik utazásunk során sem volt szükségünk csak a fejfájás-csillapítóra. Ezt most lekopogom kopp,kopp,kopp! Mivel túl voltunk már a vacsin ezért csak valami desszertet szerettünk volna enni. A választásunk a Banános palacsintára esett. Ebből kértem egy duplát. Kör alakú sütőbe sűrű tésztát öntenek, a tetejére banánt karikáznak fel, és megöntözik sűrített cukrozott tejjel, majd mikor megsült még egy adag tésztát sütnek ezt utána ráteszik a banános félre és pizza szerűen dobozba teszik. A súlya kb. fél kiló az ára pedig 8000 INR (160 forint) Alig bírtuk megenni, holnap jövünk vacsira :)
