Drgreen és az Ő csodálatos világa!

június 18 csütörtök

Az esti internetezéskor a Google Earth-ön megnéztük, hol is vagyunk. Nagyon szépen kirajzolta a térkép kis utakat is. Komolyan mondom, hogy hihetetlen könnyű utazni, meg tartani a kapcsolatot az otthoniakkal, az internet elterjedése és a technika fejlődése óta. Régen emlékszem egy bulgáriai vagy egy NDK-s nyaralás komolyan elvágott bennünket Magyarországtól. A kin létünk alatt jóformán semmit sem tudtunk róla, mi történik otthon. A családdal ismerősökkel sem tudtunk beszélni, csak feldobtunk egy képeslapot és kész. Amióta van mobiltelefon már sokkal könnyebb de mióta net is van azóta meg hatványozottan egyszerűbb és olcsóbb is minden. Arról nem is beszélve, hogy mindennek utána tudunk nézni a net segítségével. Menetrendek, árak, városok, szállások. Egy laptoppal meg egy bankkártyával már nincs lehetetlen. Mi lesz pár év múlva?

Szóval jól meg néztük a félszigetet ahol vagyunk és elmentünk megkeresni a rejtett partokat. Először kis segítséggel ugyan de megtaláltuk a Nyang-Nyang partra vezető utat. Egy darabig tudtunk rajta motorral menni, majd le kellett tennünk a járgányt mert járhatatlanná vált az út. Gyalog mentünk hát tovább. Pár száz méter múlva elértük a partot. Egy szikla tetején álltunk 100-150 méterrel a part felett. Alattunk a teljesen kihalt és csodaszép part. Ez volt utunk legdélebbi pontja. A szikláról a távolba tekintve nem is olyan messze (kb. 1000 km) már Ausztrália partjai vannak. Egy nagyobb levegővel talán el is tudtunk volna úszni odáig :) A legdélebbi pontunk GPS koordinátái: 8°50'16.22"D    115°05'41.15"K
Miközben néztük a partot az egyszerű három helyi emberke akik itt voltak hirtelen nyakláncokkal meg pólókkal kezdtek felénk jönni. Olyan volt mint valami 80-as évekbeli zombi film. Hozták a szajrét, mutogatták, és már kötözték a Melcsi csuklójára a karkötőt. Frankón nem hiszem, el. Erre a partra szerintem rajtunk kívül még két hasonló pár tévedhetett ide ezen a héten vagy talán a hónapban. Teljesen kihalt minden. Még a környéken sincsen semmi. De ezek itt vannak és várnak. Kiborító. Végül, csak Karma, meg a jövőbeni szerencsénk miatt meg mert nagyon szomjasak voltunk vettünk tőlük egy üveg ásványvizet. Majd gyorsan leléptünk. Gondoljátok el, hogy felmentek a párotokkal az ürömi kilátóba megnézni, hogy milyen szép Budapest, egyszer csak lerohannak hárman, piros paprikát, matyó hímzést, megy betyár kalapot árulva. A frász kivert volna benneteket is.

Az úton amin mentünk tovább volt még egy látványosság ez pedig a Tirtha Wedding Chapel. A neten már belefutottam a képeibe, itt az ideje, hogy megnézzük. Meg úgy is megígértem a Melcsinek, hogy a világ túl végén egy szikla szélén fogom feleségül venni, na ez pont ilyen hely. Az oda vezető mellékút mellett helyi házikók, marhák, meg olyan falu feeling kísért végig. Gondolom milyen romantikus lehet mikor viszik a menyasszonyt a kápolnába, élete legszebb napján és egy ilyen hogy is mondjam egyszerű környék mellet mennek el. Mindegy. Biztonsági őrök fogadtak a bejáratnál kérték a nevem, majd beengedtek és leültettek bennünket. Na ez nem olyan bejövünk körbenézünk elmegyünk dolog lesz. Nem is, pár perc múlva megérkezett a Mi saját wedding assistant-unk (esküvői segítőnk) Bernadett. Nagyon kedves hölgy elmondta, hogy éppen esküvőjük van ezért picit várnunk kell mielőtt körbe vezet bennünket, addig átbeszélhetjük a részleteket, mit is szeretnénk. Hát a leg alapabb csomag az 2700 USD, de ebbe még nincs benne a ruhabérlés, a fotós, csak kb. a szertartás, a keresztény pap, egy oklevél, zenészek, koszorús lányok meg fiúk. Hogy az itt kötött házasságunkat otthon is elfogadják ahhoz plusz 500 USD-t kell leperkálni. Egy komolyabb lagzi, mindennel 5000 USD felett van. Nem kétlem, hogy megéri az árát, mert ezen a helyen még Én is szívesen megesküdnék, pedig akik ismernek tudják nem vagyok egy lagzi fan :) Mivel momentán ennyi pénzt nem hoztunk magunkkal, ezért a mostani lagzit el kell halasztanunk. Talán jövőre, veletek, itt, egybekelünk!

A következő 1 órában a pénzváltó felé motorozva még mindig Tirtharól beszéltünk, tényleg csodás volt. Beváltottunk 200 EUR-t amiért 2.800.000 Rúpiát kaptunk. Pár naponta meg milliomosodni csodás érzés:D Visszafelé felkerestük Dreamlandet. Erre is a Google Earth-ön találtunk rá. A bejárata a főútról egy bazi nagy kapun keresztül vezet. Ha nem láttuk volna a neten, hogy erre kell, be sem mertünk volna menni.   A bejáratnál Security check. A 2002-es bombarobbanás után kicsit komolyan veszik a biztonságot. Mondtuk hova. - OK menjünk. Egy gyönyörűen kiépített luxus üdülő komplexum ez. Egy pár híres és nagyon drága szállodával, meg golfpályákkal. Távol a helyiektől, a természetes dolgoktól. Itt minden mű. Szépen felsorakoztatott pálmafák, az út mellett két oldalt virágágyások amit folyamatosan vagy egy tucat kertész gondoz. Golf pálya után balra parkoló, itt kell hagyni a robogót az 5000 rúpia parkoló díj megfizetése után. Majd még gyalog is nehezen járható köves, kavicsos, sziklás úton 100 méter után a part vár. Hófehér homok, széles part. Hol sziklás, hol homokos. Közepes mennyiségű turista, jellemzően fiatalok, vagy fiatal családok. Az idősebb generáció nem ide jár, sokkal inkább Sanurra, vagy Nusa Duára. Lehet itt is vannak de tuti,hogy a drága luxusszálloda saját strandján. Az óriási hullámok arra csábítanak, hogy bemenjek a vízbe. Aztán még beljebb. Hiába int Melcsi, hogy vigyázzak, mert veszélyes, a hullámok meg az áramlat . Majd Én azt tudom. Nincs nagyobb vágyam mint ott lenni ahol a 3 méteres hullámok vannak. És sikerül. Óriás hullámok között fürdőzöm. Érzem, hogy ki vagyok szolgáltatva az óceánnak, ki kellene menni. De nem is olyan egyszerű. Amilyen erővel kifele visz a víz a visszatérő áramlatok legalább olyan erővel visznek beljebb. Ráadásul nem is merőlegesen a part fele sodródom hanem a sziklás rész felé. Minden erőmet összeszedem, hogy ússzak az áramlat ellen, de nem nagyon megy. Közben kifelé is kellene jutni. Huh ez kemény lesz. Érzem magamon, hogy kezdek pánikolni. Látom Melcsi a partról aggódva figyel. Nagy hullám beterít, víz alá visz, magamban csak azon imádkozom, hogy ne csapjon neki valami sziklának. Még pár ilyen és már majdnem kint. Örülök, hogy baj nélkül megúsztam. Nagyon para volt. Sokszor voltam már tengernél, és úszni is tudok, de ez életre szóló lecke volt. Lerogyok a partra kifújni magam, és próbálok úgy tenni mintha ura lettem volna a helyzetnek. Nem szeretném ha Melcsi nagyon megijedne.

Két három órát voltunk még ezen a parton, mielőtt elindultunk volna a szállásunk felé. Útközben kitaláltuk, hogy valami édesre vágytunk például banános palacsintára. Motoroztunk egyet körbe Uluwatun és találtunk egy szimpatikus helyi kajáldát, de Ők sajnos nem készítenek Banános palacsintát, viszont a kaja amit főznek guszta nagyon, ezért este ide jövünk majd vacsizni. Hazamentünk, letusolni, kicsit üldögéltünk majd visszamentünk vacsorázni. Négy asztalos bódé szerű épület ahol családi vállalkozásban készítik az ételeket. Nagyon sok ilyen hely van mindenfelé Balin, meg Thaiföldön is. Olyan mintha az itt élők kevésbé főznének otthon, hanem inkább ilyen helyekre járnának enni. Mondjuk ahol a turizmusból élnek ott tényleg kevesebbet vannak otthon az emberek nincs idejük főzni. A kifőzdések pedig úgy tűnik nem a meggazdagodás, harácsolás miatt működnek, hanem egyszerűen, hogy dolgozzanak, keressenek pénzt, kiszolgálják a többieket. Nálunk is lehetnének ilyenek, ha nem lenne olyan szigorú szabályokhoz kötve, ki, mikor, milyen boltot nyithat. Gyanítom egy hazai ÁNTSZ-es ellenőr itt sokkot kapna, nem úgy egy APEH-es revizor. De itt nem az a pálya, hogy megnyomorítják az embereket, lehetetlen feltételeket szabnak, hanem hagynak mindenkit érvényesülni. Ha rossz a kaja (romlott, ehetetlen) akkor nem esznek ott az emberek, a kifőzdés saját érdeke, hogy finomat főzzön. Itt nincs blokk, pénztárgép meg nyugta sem. Momentán Indonéziában nem tudom hogy van ez, de Thaiföldön egy egyszerű kis árus összekalapál a férjével egy kis kocsit, majd bemegy a hivatalba éves egyszeri összegért kap egy számozott színes mellényt ami feljogosítja őt arra, hogy áruljon. Nem ad és tőle sem kérnek nyugtát, nem kell könyveltetnie, meg céget alapítania sem. Itt is valami ilyen lehet. Mennyivel egyszerűbb lenne ezt otthon is bevezetni. Mindenki befizeti az adót és lehet vállalkozni. Nyugodtan, rettegés és rémálmok nélkül.

A kettőnk vacsorája üdítővel 28.000 rúpiába (560 ft) került és nagyon jót ettünk. Jövünk holnap is. Látszódott rajtuk, hogy örülnek, hogy ott voltunk, és hogy ízlett nekünk az étel. Még mindig nem sikerült ennünk Banános Palacsintát. Pár napja ajánlottak nekünk egy helyez Uluwatu legjobb éttermét a Je-je -t ezért elmentünk oda A hely tényleg nagyon szép, ízléses, kedves, jó hangulatú. Vannak rendes asztalok székkel, meg heveredők, kanapés asztalok. Tényleg jó. Itt lenne Banános palacsinta ha lenne hozzá banán. Helyette ananászos palacsintát eszem mézzel, Melcsi meg csoki torta szeletet. A hely sokkal szebb mint amilyen jó ráadásul még nem is túl olcsó. Mindegy itt is voltunk. Irány haza Lostot nézni.