Drgreen és az Ő csodálatos világa!

június 26. péntek

Furcsa zajra és zenére ébredtünk reggel. Kinéztünk az ablakon, láttuk, hogy az ágy vége felé a házunk mögött közvetlenül ásnak a helyiek munka közben pedig szól a rádió. Akkor vettük csak észre hogy mögöttünk építkezés zajlik. Este a sötétben nem láttuk. Amúgy sem vagyok oda ezért a szállásért, de ez még rá tett egy lapáttal szó szerint. Megbeszéltük, hogy reggeli után körbenézünk milyen szállások vannak, hátha találunk jobbat, olcsóbbat a jelenleginél. Az ingyen reggeli nem volt valami nagy dobás. Kávé meg két szelet toast közé rántotta. Mindegy ingyen volt, és jól esett. Elindultunk hát szállást keresni. Végig a parton meg beljebb a falu részen is, de ami jó lett volna ott nem volt szabad hely, ahol lett volna hely azt meg nem akartuk. Így hát kénytelenek leszünk maradni a jelenlegi helyünkön. A szálláskeresés után kimentünk a partra megkeresni Juditot és Pétert, de a körűlbelülre leegyeztetett helyen nem voltak. Gondoltuk korán van még majd jönnek. Gili Trawangan tengerpartja csodaszép, a homok lisztszerűen finom és hó fehér. Hullámok éppen hogy van, bár az áramlat elég erős. A víz kristály tiszta igazi sznorkellingre kitalált hely. A szigetek körül nagyon sok a korall. Mellettünk volt két olasz srác, akiket már nagyon vártak a helyi 8 év körüli gyerekek. Később kiderült miért. A srácok fociztak a helyi kisgyerekekkel a homokban és közben minden félét baromkodtak. Fél olasz fél angol mondatokkal kommunikáltak egymással. Olyan sokat nevettünk rajtuk, hogy komolyan szórakoztató volt nézni Őket. Volt vagy egy óra délután mikor elindultunk ebédelni valamit és közben tovább kerestük útitársainkat. Találtunk egy jó kis warungot ebéd céljára, de sajnos nem volt olyan finom a kaja mint számítottuk. Ebéd után hazafelé vettünk Melcsinek egy Crocs papucs utánzatot 1000 Ft értékben, mert nagyon egyedi színe volt és pont jó is volt méretben. Ha nem bírja csak addig míg hazaérünk, akkor is megérte. Lepihentünk kicsikét a szobába majd fél három magasságában nekiindultunk körbejárni a szigetet.
Trawangan nem egy nagy sziget 3 km hosszú és 2 km széles. Pár óra alatt kényelmesen körbe lehet járni. Pár száz méter megtétele után egy gyönyörű elhagyatott partszakaszra leltünk ami telis-tele volt letört korall darabokkal meg kagylókkal. Rajtunk kívül nem volt itt senki csak egy helyi pecázott 20-30 méterre a vízben meg egy másik ment be mellettünk szigonypuskával a kezében. Sajnos kijönni nem láttuk pedig izgatott mit foghatott. A szigetnek kevesebb mint a 30% partrésze van beépítve a többi egyáltalán vagy nagyon elvétve van csak. Nagyon jó volt órákon át sétálgatni a meseszép tengerparton úgy, hogy jóformán senkivel nem találkoztunk. Néhány biciklis jött csak szembe velünk, hol a nyeregben ülve hajtották a bringát, hol a mély homok miatt tolniuk kellet azt. Mindhárom Gili szigeten mindössze három közlekedési mód van. Az egyik a lovas kocsi, kis termetű paci van befogva egy 4-6 személyes egyszerű kis kocsi elé, ami vagy turistákat szállít, vagy vizet, élelmet, építési anyagot, a másik eszköz a bicikli ami lakottabb részen jó választás mert döngölt az út de a sziget körül az említett mély homok miatt inkább csak tolható a harmadik lehetőség a gyaloglás. Olyan kicsik a szigetek, hogy sem motor sem autó nincs rajtuk. Ezt mindenképp előnyként említeném meg. Naplementére értünk körbe a szigeten. Melcsi eddig sosem látott fajtájú és méretű kagylókat gyűjtött össze amiknek nagyon örült, sőt Én még találtam neki gyűrű kagylót, amelynek a kialakulása teljes egészében egy gyűrűre hasonlít és még méretben is stimmel. Letusoltunk átöltöztünk és elindultunk vacsizni, séta közben pont arról beszélgettünk, hogy útitársaink biztosan leléptek egy másik szigetre azért nem találkoztunk velük, amikor egyszer csak majdnem pontosan a tegnapi találkozási ponton megint Ők vettek észre bennünket. Nagyon megörültünk egymásnak, kiderült, hogy pont elkerültük egymást a nap folyamán. A lényeg, hogy megint találkoztunk. Elmentünk együtt vacsorázni egy egészen kellemes helyre egy étterem tető teraszára. Mi nem voltunk éhesek, csak egy üveg Bintangot iszogattunk el ketten a Melcsivel. Az egyetlen hátránya a helynek, hogy nagyon fújt a szél, ami néha még talán jól is esett de folyamatosan zavaró volt. Kaja után még átmentünk hozzánk, vettünk sört meg csináltunk limonádét és sokáig beszélgettünk. A beszélgetés végére megállapodtunk, hogy másnap átmegyünk Gili Meno-ra, a szomszédos szigetre. Reggel fél 8-kor találkozunk a hajóállomáson.