június 24 szerda
Megvettük a jegyet Gili-re. Sikerült lealkudnunk 180.000-re fejenként. Így holnap reggel 6.30-kor felvesznek bennünket a hotel előtt. Majd minibusz visz ki a hajóállomásra Pedang bay-ra. Onnan komppal visznek Lambarra, majd megint kisbusz Bangsal kikötőbe és onnan kis csónak Gili Trawangan-ra. Elvileg délután négyre már Gili-n vagyunk. A használt könyvesbolt felé vettük az irányt, ahol kinéztünk Melcsinek egy magyar könyvet még pár napja, mivel kiolvasta amit hozott. Valami Peter Strauss könyv, és 40.000 helyett 35.000-ért kaptuk meg. Legian felé vettük az irányt, a strandoláshoz. Útközben a parton sétálva láttunk egy éttermet ahol krétával volt kiírva a napi ajánlat.
Majdnem elájultunk mikor elolvastuk mi a napi menü. "Hungarian Gulasch with rice" tehát magyar gulyás rizzsel!!!!!!! Na ez nagyon kemény. Melcsi gondolta bemegy és elmagyarázza vagy még inkább főz nekik egy igazi magyar gulyást persze rizs nélkül. De aztán lebeszéltem róla. Nagyon vicces volt. Kivettünk két nyugágyat meg egy Buggy Board-ot. Ez olyasmi mint amin kiskorunkban úszni tanultunk, csak nagyobb, vastagabb és a csuklóra kell erősíteni a ráerősített madzagot, nehogy elvigye az óceán a boardot. Használni pedig úgy kell, hogy ráhasalva bemenni a parttól kicsit beljebb ahol már nagyobbak a hullámok, majd ráhasalni az egyik hullámra és kijönni vele míg lehet. Vicces és egyúttal fárasztó is de érdemes kipróbálni. Mindketten bohóckodtunk és az egy óra amennyire kibéreltük pont elégnek bizonyult. Az egyedüli baj ezzel a boarddal, hogy szivacsos a felülete és ha félmeztelenül használja a férfiember könnyen megtépázza a bimbókat, ahogy ez velem is történt. Mindkét bimbóm csúnyán odalett :) A délután további része pihenéssel telt.
Hat körül mentünk be a partról mert még be is kell pakolnunk, meg korán le is kellene feküdnünk. A szállásra érve egy levél várt minket. Az utazási irodás fickó volt itt és levélben megkért, hogy ne 6.30-ra hanem 6-ra készüljünk el, mert akkor fognak felvenni bennünket. 
Gyorsan összepakoltunk, Melcsi elment a sarki nénihez venni vacsorát amit elhozott a szállásra, ott ettük meg. Megint nagyon finom volt. Kaja után még netezni szerettem volna, kicsit beszélni az irodával, mert ki tudja lesz-e netem a szigeten. Ahogy bejelentkeztem és rám csetelt a kolléganőm, hogy tudunk-e beszélni, abban a pillanatban megszakadt a net, mint kiderült lemerült az egyenlegem. Mivel váltani is el kellene mennem, hogy ne a szigeten kelljen akkor veszek feltöltőkártyát is. Egy jó órás séta után mindkettőt megoldottam. Visszatérve a szállásra sikeresen feltöltöttem a kártyát, de a netet nem tudtam aktiválni sehogy sem. Vissza kellet mennem a telefonos boltba segítségért, ahol közölték velem, hogy nem elég az egyenleg. 50.200 rúpia az egyenlegem és 50.000 az internet de ez nem elég. Ok akkor töltsünk még rá 20.000 rúpiát. Így már elég lett és be is aktiválódott a net. Vissza a szobába, már elmúlt kilenc is. Még gyorsan tudtunk beszélni az irodával, minden OK. Leegyeztettük, hogy küldenek utánunk 300 USD-t mert nagyon kifogyóban a készleteink. Kicsit sajnos alul terveztük a költségvetést, meg a repjegy Balira is többe került mint terveztük. Jövő héten pénteken érkeznek Balira a barátaink nászútra és Ők hozzák a pénzt. Amúgy is találkoznánk akkor minek küldjék ki a drága Western Unionnal.
Tizenegy körül sikerült ágyba kerülnöm, remélem elég lesz az alvás 5.30-ig.
