június 23 kedd
Reggelire megint Dunkint kívántunk. Teljesen megőrjít minket ez a fánk, de már annyira rég óta vártuk, már hogy Dunkint együnk ezért minden lehetőséget megragadunk egy jó fánkozásra. A legközelebbi Dunkin talán nincs is túl messze, a főutcánk déli végén. Elég sokat mentünk de sehogy sem akaródzott rátalálni, így fogtunk egy taxit és elvitettük magunkat. A Dunkin, Kután a tengerparton van a legjobban felkapott szabad strand részen. Három fánk egy forró kávé sok tejjel az én rendelésem, míg Melcsi jegeskávét tojásos croiassantal kért. Megint hibátlan volt a reggeli de nem szabad 3 fánkot kérni mert nagyon sok. legközelebb kettővel beérem. A legnagyobb páros a Boston cream és a Bavarian. Kaja után hosszú séta várt ránk a parton visszafelé a délelőtti hőségben. Gondoltunk rá hogy hozunk fürdőrucit, de mivel olyan közelinek tűnt a Dunkin ezért otthon hagytuk a cuccot, majd kaja után visszamegyünk értük. Rossz döntés volt, most jól jönne. Mikor már úgy tűnt nem tudunk tovább sétálni a parti sétányon továbbá a főutca felé vezető út teljesen árnyékos, elindultunk arra. Elmentünk pár ausztrál bár meg a szokásos ruhás, nyakláncos, papucsos boltok mellett elérkeztünk a főutcára ami további több száz ilyen bolt várt ránk hasonló sorrendben. Mivel időközben az összes pénzünket elköltöttük így egy fitying nélkül caplattunk vissza a szállásra. Gyors átöltözés után, vettünk magunkhoz egy kis pénzt és kimentünk a partra kicsit pihenni.
Julia a gyümölcsös néni
Kibéreltünk két napágyat egyenként 20-20.000 rúpiáért és ledőltünk. Én hangos könyvet hallgattam, már rég óta vártam, hogy elutazzunk és meghallgathassak egy párat a hangos könyv gyűjteményemből. A mai könyv a Kis Herceg. Melcsi pedig egyszerűen csak pirította tovább fehérnek már nem mondható bőrét. Kicsit el is szunyókáltam a napon így pár fejezet kiesett kis Herceg tündéri történetéből. Felébredtem és kicsit éhes voltam. Pont kapóra jött Júlia aki gyümölcsöket árult. ettünk tőle egy méz édes mangót 20.00 rúpiáért. Ő választotta ki nekünk, majd meg is pucolta és megvárta míg körbe eszem a magot majd azt elvitte magával, hogy nekem ne legyen vele bajom. Mielőtt elment még megesketett, hogy holnap, jön megint, csak tőle vegyünk ne mástól. Júlia el ne felejtsük. :) A mangó után fogtam magam és elindultam sortban ipodal a fülemben sétálni a bokáig érő vízben. Minden tengerparton ez nagyon közkedvelt tevékenység. Két előnye is van, az egyik, hogy megnézheti az ember milyen partszakaszok vannak a közelben, a másik pedig, hogy odafele az egyik oldalát süti a nap míg visszafelé a másikat és így szép ropogósra lehet sülni elől-hátul. A part Seminyak északi része felé telis-tele van szebbnél szebb üdülőkkel, partra néző villákkal. A part itt csendesebb, árusból itt sokkal kevesebb van. Lemenőben volt már a nap mikor visszaindultunk a szállásra. Útközben megkérdeztünk két utazásszervező irodát, hogy mennyiért vinnének el a Gili szigetekre. Előbb 250.000 majd 200.000 rúpiás árat kaptunk fejenként, a busz-hajó-busz-hajó kombinációra csak oda. Szeretnénk elmenni holnap, de mivel a mosodánk csak holnapra készül el ezért csak csütörtökön tudunk majd elindulni. Elég késő lett mire letusoltunk, és átöltöztünk ahhoz, hogy az utcánkban lévő három kerekű kocsiról üzemeltetett két asztalos egyszemélyes sokak által ajánlott "kifőzde" -ben vacsorázzunk. A hely európai szemmel nagyon durva, egy kis utca meg egy sikátor sarkán áll egy egyszerű 3 kerekű fakocsi, körülötte a főzéshez szükséges, eszközök, és hozzávalók, 2 összecsukható asztal és pár kisszék. Ide járnak a környékbeli bárokból az alkalmazottak enni. A néni este hét körül nyit kis és kb. hajnal kettőig főzőcskézik. A mai vacsoránkat három, a közeli meleg bárban hoszteszként és go-go táncosként dolgozó fiúval osztottuk meg. Nagyon jó fejek voltak. Kérdezgettek, bennünket, Mi is őket. Segítettek a kajával, szóltak a néninek mikor elfelejtette az Én rendelésemet. Nagyon aranyosak voltak, jót beszélgettünk velük. Vacsi után elindultunk a Piac felé. Útközben megálltunk pénzt váltani. Az egyik helyen 1.489.500 kínáltak 100 Euróért, ezzel szemben máshol 1.469.000 láttunk maximum) Miközben néztük a táblát és beszélgettünk, hogy itt kéne beváltani, mert plusz húsz ezret kapunk, jött is a csávó hogy OK-OK menjünk be. Kérdeztem van váltási költség? (comisson) neeem nincs, mondja. OK akkor váltsunk be 100 EUR-t. Rendben hívja a főnökét. Az ember nem volt túl bizalomgerjesztő de hát sok helyi nem az, a főnöke meg végképp. Véresek voltak a szemei tuti valamilyen kábítószer hatása alatt állt. Elővett egy csomó 20.000-est és el kezdte tízesével letenni az asztalra. Én pedig elkezdtem átszámolni a kötegeket. Melcsi számolta velem, a kis csávó meg folyamatosan beszélt a hozzánk. Idegesítő volt mert rossz érzéseim voltak. Leszámoltuk az 1.500.000, mire a főnök visszavette a pénzt, hogy megszámolja még egyszer. Végig pörgette de közben a másik kért tőlünk 500 rúpiát, mert nem tudnak visszaadni. Rendben minden OK, mehetünk. Köszi-köszi, helló-helló. Pár lépés után mondtam a Melcsinek, hogy Te számoljuk már át a pénzt mert gyanúsak voltak a srácok. Mondanom sem kell, mindössze 1.080.000 rúpia volt nálunk. Gyorsan vissza, mondom nem OK így srácok. Meg voltak lepődve, hogy vissza jöttünk, de ott volt a többi húszezres az asztalon. Kézbe vette a pénzt és a számológépen beütötte, hogy 1.489.500 mínusz 12%, kérdem mi az, mondja comisson. Figyelj haver ne szórakozz velem, azt mondtátok, hogy nincs. OK akkor itt a két 50-es Euró amit adtam. De azokat is a pult alól adta. Na basszus, mi van ha itt van az átbaszás és az euró hamis. De bántam, hogy bejöttünk ide. Próbáltam a fénynél megnézni, a vízjelet, meg a hologramot. De azért olyan sokszor nem volt még 50-es euró a kezemben, hogy tutira megmondjam, hogy jó-e. Reméljük az, így elmentünk. Nagyon idegesek voltunk mind ketten. Kerestünk egy másik pénzváltót, ami olyan rendes igazi pénzváltó nem olyan egyszerű kis sufni mint ahol voltunk. 1.455.000-t kaptunk a 100 Euróért, de hál istennek nem volt baj.
Roti akármi
A nagy sokk után még kisétáltunk a piacra Roti akármit enni. Tegnap kerültünk kapcsoltba ezzel az édességgel ami fura ugyan de nagyon finom. Szóval úgy készül, hogy fognak egy fél kiló körüli héj nélküli téglatest formájú toast szerű kenyeret. Hosszában háromba szelik és beleteszik a kért ízesítést. Mi csokisat kértünk ami azt jelenti, hogy csokoládé tortabevonót amit otthon díszítésre használnak a sütikhez tesznek a kenyérbe, majd forró vaslapon vajat tesznek alá és minden oldalát megpirítják. Ha elkészült 4-5 darabba vágják és csomagolják és kész. Az ára kemény 7.000 rúpia. Folyamatosan bennünk volt még az ideg a pénzváltó miatt, miközben sétáltunk azon az úton ahol első nap eltévedtünk. Most okosabbak voltunk, kisétáltunk a tengerpartra és a sötétben sétáltunk vissza végig a vízben. Az egyik legnagyobb dolog éjszaka a tengerparton sétálni, mezítláb, úgy hogy a hullámok csapdossák a lábunkat.
