Drgreen és az Ő csodálatos világa!

Június 29. hétfő

A legidegesitöbb dolgok egyike Indonéziának, hogy minden reggel kakas kukorékolásra ébredünk. Mindenhol van kakas, ennek oka az lehet hogy az indonézek nagyon sok tojást esznek. Én nagyon rossz alvó vagyok sajnos, ezért ha valamire felébredek akkor nagyon nehezen vagy egyáltalán nem tudok visszaaludni. Itt Ubudon annyival volt rosszabb a helyzet, hogy a kakas pont a fejünknél lévő falnál tette a dolgált. Szóval ezt a kakas dolgot tudnám nagyon felejteni. Elég korán keltünk, kiültünk hát a teraszra, megreggelizni és kávézni. A szoba árában benne van a reggeli ami nem is rossz, tartalmaz kávét vagy teát, tojást kívánság szerint vagy banános palacsintát, toast kenyeret, lekvárt, vajat és gyümölcs salátát is. Banános palacsintát kértem, kávéval ami roppantul finom volt. Reggeli után gyors tusolás MELEG vízzel :) Eddigi utunk során minden egyes helyen kizárólag csak hideg vizes szállásaink voltak, ami nem is baj, mert ebben a nagy melegben nagyon frissítő a hideg zuhany. De ma 25 nap után kifejezetten jól esett a meleg víz. Lassacskán felébredtek útitársaink is. Megbeszéltük, hogy érdemes lenne robogót bérelnünk és bejárnunk a környéket. Házinéninek van is kiadó robogója, 700 forintért egy napra. Kibéreltünk két robogót és elindultunk felfedezni a városkát.
Első utunk a majom erdőbe vitt. A város közepén van egy majom rezervátum ahol nagyon szép környezetben él nagyon sok kis majom. A park nagyon szépen van megcsinálva, vannak indás fák olyanok amiken Tarzan is simán himbálózna fáról fára. Van patakocska, kis imahely, gyönyörű növények és igazi kalandpark a majmok részére. Eléggé paráztunk, hogy agresszívak lesznek a majmok, meg hogy majd ránk másznak, de mivel nem vettünk banánt ezért nem voltunk olyan érdekesek nekik. A majomerdő után elmentünk megnézni az igazi látványosságot. Ubud egy kézműves város, az út mellett hosszan egymás mellett kis boltocskák amikben minden féle kézzel készített dolgok vannak. A boltok mögött a hátsó udvarban pedig sok helyen ott készítik a tárgyakat. Vannak itt fafaragványok, lámpák, gyűrűk, nyakláncok, kő szobrok, bútorok, festmények meg még sok minden nagyon szép termék. Az egyik helyen ahol maszkokat meg fa hangszereket is készítettek improvizáltam egyet az eladó sráccal és nyomtunk egy fél perces kis koncertet a körülöttünk lévő boltosak nem kis örömére. Ubud maga a dzsungelben a tengerparttól pár tíz kilométerre található.
A városka körül pedig sok helyen rizsföldek vannak. Robogózás közben mi is megálltunk egy gyönyörű rizsföldnél, szokás szerint itt is lerohantak minket az árusok, a fotózás közben Melcsi mellé odaült egy igazi rizsszedő idős bácsi akiről később pár másodperc múlva kiderült, hogy persze némi aprópénz fejében tette és csak a turisták miatt öltötte fel a jelmezt. Tovább robogóztunk, megnéztünk egy templomot majd találtunk egy falucskát ahol a nők helyi viseletben libasorban egymás után a templom felé fejükön sok-sok kilónyi színes ételt vittek. Sajnos a templomba nem tudtunk bemenni de kiderítettük, hogy valami templom ünnep van. Ilyen ünnep minden faluban más más időpontban van. Nagyon érdekes volt látni hogy milyen mennyiségű ételt képesek elvinni a törékeny nők a fejükön meg hogy ezek az ételek micsoda színekben pompáznak. A templomünnep miatt kis kirakodóvásár is volt a közelben, ahol volt néhány kisebb étkezde is. Mivel kezdtünk éhesek is lenni leültünk enni. Kértük a szokásos Mae Gorenget, szakács bácsi nem jól beszélt angolul és mindenre csak bólintott. Az eredmény az lett, hogy egész mást kaptunk mint amit kértünk. Valami csirke leves volt, benne sok zöldség. A kaja amúgy jól nézett ki de sajnos nem nagyon ízlett egyikünknek sem, elégedetlenségünket tovább fokozta, hogy  jól levett minket a szakácsbácsi, horrorisztikus, 80.000 rúpiára ami legalább a duplája volt annak amit rendesen fizetnünk kellett volna. Innen tovább egy elefántos helyet kerestünk ami jól ki volt táblázva végig az úton. A hely egy igazi turistás műanyag felturbózott állatkert, naggggyon drága belépővel. Ezt most kihagytuk.
Elindultunk visszafelé az út melett találtunk egy satay árust és mivel Péteréknek még nem sikerült finom satayt találnunk és az előzö helyen sem laktunk jól megálltunk, hogy degeszre együk magunkat. Öt pálca csirke satay 100 forintba került ebből megettünk vagy 40-50 pálcát hozzá pedig rizst kaptunk nagyon érdekes formában, felkarikázva. Banánlevélbe volt csomagolva a rizs és úgy lett kifőzve majd a kifőzött rizst így már szeletelni lehetett. Hazafelé még egy helyen álltunk meg egy bazár nevű helyen ami nem ugyan azt jelentette mint nálunk. A helyiek elmondása szerint lesz valami szerencsejáték, kakasviadal, meg hajnalig tartó buli is. Várnak szeretettel minket este. Majd meglátjuk. Már késő délután volt mire elindultunk visszafelé a szállásunkra. Leraktuk a robogót, átöltöztünk és kimentünk sétálni, meg vacsizni. Péterék elmentek internetezni. Hála az égnek itt Ubudon is van Roti Bakar a finom csokoládés kenyér. Gyorsan bedobtunk egyet. Rátöltöttünk még a mobil kártyánkra, hogy haza tudjunk telefonálni. Pár percet beszéltem anyukámmal, mire Melcsihez került a telefon pont elfogyott az egyenleg. Hazafelé sétálva, Melcsi még csinált egy kis látványosságot az utcán sétálóknak. Megbotlott és feldobta a levegőbe az összes pénzünket ami a kezében volt, így generálva csodaszép pénzesőt. Egész haza úton ezen röhögtünk :)