Drgreen és az Ő csodálatos világa!

június 16 (kedd)

A szállásunkkal szemben az úttest túloldalán van két "kis bolt" ezeket úgy kell elképzelni, hogy valami nagyon egyszerű építmény, aminek 3 oldala meg teteje van. Bent pedig kapni lehet minden alapvető dolgot. Sört, wc papírt, vizet, apróságokat. Esténként itt szoktunk venni vizet, Bintangot (helyi sör ami nagyon menő, mindenki ezt issza. Kb. asszem nincs is más) Szóval átsétáltam hozzájuk, hogy kéne 2 kávé. Mi sem természetesebb menjek vissza mindjárt hozza. Öt perc múlva gőzölgött a finom Balinéz kávé a teraszunk asztalán szerény 10.000 Rúpiáért, házhoz szállítva. Mivel kifogyóban voltunk a rúpiából és itt nincs pénzváltó el kell valahogy jutnunk egy olyan helyre ahol van. Jimbaram van hozzánk legközelebb ami egy Kutánál kicsit csendesebb de hasonló nyaralóhely. Nem nagyon mertünk elindulni jogsi nélkül robogóval, mert féltünk a helyszíni bírságtól ha megállítana egy rendőr. Olyan van rajta sapka nincs rajta sapka alapon megy ez 50.000 - 2.000.000-ig. Helyben Uluwatuban nem probléma, nem jönnek a rendőrök a szörf beachekre, de azért előfordul hogy néhol ellenőriznek. Sajnos ezt a rizikót most be kell vállaljuk, mert semmi sincsen gyalog távolságra itt. Felpattantam hát a motorra, átgurultam a kis bódéba venni üdítőt. Járva hagytam a motort. Mielőtt visszaültem gondoltam megnézem a gumit nem lapos-e. Megtapostam a hátsót rendben, majd átmentem a másik oldalra, egyik kezemmel a gázkart csak finoman megfogtam ne dőljön el a motor, majd rá léptem a kerékre, ekkor befordult a kormány azzal a lendülettel rántottam egyet a gázon, mire a motor elindult én meg kapaszkodtam bele, mert nem akartam, hogy nagyon eldőljön. Furcsa balettmozdulattal meg a lábfejemmel mérsékeltem a motor földre zuhanását, megakadályozva ezzel, hogy összetörjön ami nem kívánt anyagi kiadással járt volna. Az új szarongom bánta, meg a bal lábamon keletkezett néhány seb, de ennyivel megúsztuk. Ruhacsere, lábmosás és mentünk a főút felé, hogy bevitessük magunkat Jimbaranra. Megkérdeztünk hát egy taxist mennyiért vinne át ? Százezer lett volna, csak oda. Köszi, nem akkor inkább robogóval megyünk, reméljük szerencsénk lesz. Fél óra alatt már Jimbaranon is voltunk. Tettünk egy kis kanyart a városban, megnéztük a partot is. De valahogy nem fogott meg bennünket. Gyorsan váltottunk pénzt és uzsgyi vissza. Szerencsénk volt nem voltak rendőrök az úton. Visszaérve Uluwatura, fürdeni vettük az irányt, de mivel még nem ettünk semmit megálltunk egy helyes kis internetező helyen ahol van kaja is. Nem csak finom európai jellegű kajájuk van bagettel, croiassannal de még főzött olasz kávéjuk is. Kértem is gyorsan egy Lattet. A hely nem olcsó, mert a reggelink meg a kávé 75000 volt, de van széles sávú netünk, hozhatom a laptopomat és wifin tudok kapcsolódni. Egy óra 22.000, két óra 38.000 rúpia.

Több nagyon jó partszakasza is van Uluwatunak, pedang-pedangot már ismerjük, most megnéztünk egy másikat. Ez volt Uluwatu. Valszeg innen kapta nevét a falu is. Még több, még meredekebb lépcső visz le a partra. Komoly kis túra lejutni. Négy emelet magasságban vannak a sziklához építve kis warungok, meg szörfös shopok, persze mindnek csodaszép kilátása van a vízre. Nagyon jól lehet innen nézni a szörfösöket, ahogy trükköznek a vízen. Mi először megnéztük a vizet és olyat láttunk mint még soha. Először egy olyan kis kb. 10-15 méter átmérőjű öbölhöz értünk ahova bejönnek a hullámok és koptatják a sziklát. Sem fürdésre, sem napozásra nem alkalmas a hely de gyönyörű és majd le esett az állunk. Leírhatatlan élmény volt. Innen egy keskeny lépcsőn tudtunk felmenni az egyik szikla tetejére amire egy kis kilátó lett építve. Innen 180 fokban belátni az egész partot. Meseszép. Komolyan mondom ilyen szép helyen még életünkben nem voltunk. És végre nem valami mű tengerpart szépsége ez hanem a természeté. Akkora hullámok, hogy ilyet eddig csak tévében láttunk. Elképesztő. A nagy sokkhatást egy görögdinnye shakkel próbáltuk csillapítani fent a sziklán lévő warungok egyikében. Miközben kortyolgattuk a shaket, néztük a szörfösöket ahogy játszanak a hullámokon. Akarom, Én is, ide jönni, ezt csinálni egész nap, szörfözni az óceánban. De jó lenne.

Mint mindenhol a szigeten bárhol akarsz enni valamit tuti hamarosan előkerül néhány póló, karkötő, akármi amit el lehet adni a messziről jött turistáknak. Itt is kaptunk, Hey Boss, buy something-ot. Ok nézzük meg. Melcsinek karkötő, nézegeti-nézegeti mondja az eladónak, hogy nem tetszik. Eladó nem hagyja magát, akkor vegyünk pólót. Nem nem akarunk. Akkor táskát. Köszi, azt sem szeretnénk. Utolsó esélyként bedobja a nyakláncot. Mutatja is rögtön. Vékony zsinór a közepén valami fehér akármi. Hozza közelebb és mondja "szák, szák" mi van? -nézek rá értetlenül. Mutat a fogára utána meg a nyakláncra, és mondja megint "szák, szák" koncentrálok erősen de nem vágom mit akarhat mondani. Tudni kell, hogy itt az DK Ázsiában nagyon rosszul beszélnek angolul, valószínűen, mert az angol nyelvben vannak olyan betűk amiket Ők nem tudnak kiejteni. Egy betűt biztos nem, sehol sem, az pedig az R. Árus látja továbbra sem értem, de Ő meg akarja nekem mondani mi az. Asszongya "big fis", gondolkodom tovább milyen nagy hall lehet az a "szák" , és hirtelen leesett, hogy Shark (cápa) fog van a nyakláncon. Édes istenem, tanulnátok meg beszélni, sokkal könnyebb dolgom lenne. Vettünk végül Melcsinek egy "szák" fogas nyakláncot, meg nekem egy karkötőt, (kettő együtt 40.000) innen a szörfparadicsomból, aztán elindultunk Pedang-pedangra strandolni. Ahogy mentünk vissza a motorhoz a lépcsőn, újabb árusba futottunk bele. Idős nénike, mondta a magáét, hogy vegyünk pólót nála. olcsó olcsó. Uluwatu monkey. Milyen az? Jópofa majom pisztollyal. A koncepciót nem értem de jópofa. Meg olyan eredeti is. Ilyet nem kapni máshol csak uluwatun. Na mennyi az az olcsó? Mondja száz. Mondom 40. Nem, legyen 80. Mondom 40. Nem 60. Mondom 40. Aztán lett 55, 50, 45 és végül 40-ért elhoztam. De meg kellet ígérnem, hogy nem mondom el senkinek mennyiért vettem. Persze hogy nem :) Visszaértünk a motorparkolóba ahol újabb árus várta, hogy ígéretünk szerint majd visszafelé veszünk nála valamit. Egyszer csak meglátta kezemben a frissen vett pólót és komolyan bevágta a durcát. Hogy Én azt ígértem, meg hogy másnál vettem nem nála. Azonnal vegyek valamit. Bármit. Nem köszi, nem kell semmi. Komoly kis harc volt, hogy el tudjunk menni vásárlás nélkül. Részben sajnálom Őket, ha nem veszünk semmit, mert itt nincs nagyon munka, ebből lehet egy kis pénzt keresni, a turistákból. Jól is nyomják, hogy 4x-es áron kezdik az alkut, a gazdag orosz turista megveszi alku nélkül, a többinek meg van lehetősége alkudozni. Ha bátor olcsón megkapja ha nem bátor akkor meg drágán. Másfelől meg nagyon kiborító, hogy mindig, mindenki el akar adni valamit. És hiába mondod, hogy nem kell, mutat vagy mond mást. És ez agyrém. Már keresem azt a pólót amire rá van írva, hogy "I don't want to buy anything" ha lenne ilyen pólóm nem kellene elmondanom csak mutogatnék rá.  De jó lenne.

Szóval elmentünk Pedang-pedangra megint, kicsit beachelni, meg vacsizni mint múltkor és közben nézni a naplementét. Hat óra körül jöttünk fel a partról vissza a szállásra Én meg elmentem Internetezni, mert itt nem működik a mobil netem egyszerűen nincs térerő, annyira a világ végén vagyunk. Van egy kedves hely ahol reggeliztünk ma visszamentem oda netezni, míg Melcsi olvasgatott a szálláson. Egy órát neteztem, meg cseteltem a srácokkal, meg az irodával is. Jó volt tudni, hogy a kollégáim nagyon ügyesen állják a sarat otthon, és minden a lehető legnagyobb rendben megy. Leszedtem néhány feliratot a délelőtt beszerzett DVD filmekhez, hogy legyen esténként mit nézni ha kifogyunk a Lost 5. évadból. Kilenc óra volt mire hazaértem, de mindketten éhesnek éreztük magunkat ezért motorra ültünk megnézni mit lehet enni. Pedang-pedang-tól nem messze van a fura nevű Pedang-Pedang INN :) ami a legkedveltebb bungalós szállás egész Uluwatun (Mi is próbálkoztunk náluk de sajna telt ház volt) A hely bejárata mellett található pár üzlet ebből két étterem az egyik valami nagyon szuper kis hely lehet, mert telt ház volt és várni kellet volna az asztalra ezért a másikat Pappi Pizza választottuk. Kértünk egy pepperonis pizzát meg fokhagymás bruschettát. A rendelés leadása után 10 perccel jöttünk rá, hogy nincs is nálunk elég pénz. Mikor felkaptam a moci kulcsot, hogy visszamegyek pénzért, készült el a pizzánk. Egész úton a házig meg vissza a pizza lebegett a szemem előtt. Kb. 10 perc alatt megjártam. A pizza olyan olaszos, papírvékony, kevés feltétes, kevés sajtos volt. Részemről jobban szeretem a vastagtésztás, sok sajtos pizzákat. Mindegy nasinak nem volt rossz. Hazafelé még vettünk 2 üveg Bintangot, hogy jól záródjon ez a nap is, mert nagyon sűrűre sikeredett.