Drgreen és az Ő csodálatos világa!

Június 28. vasárnap

Az Algopyrin hatott, jól leizzasztott az éjjel és reggelre már egész jól lettem. Mikor felébredtem pirosas vörös fény szűrődőt be az ablakon. Éppen kelt fel a nap. Gyorsan ki az ágyból és már fotóztam is a napfelkeltét. Most hogy jobban lettem, lenne kedvem még maradni egy napot itt, de sajna már lezsíroztuk, hogy reggel megyünk vissza Balira. Nem nagyon volt mit összepakolni mert nem is nagyon pakoltunk szét, így könnyel kimentünk a hajóállomásra. Nyolckor indult a hajó vissza Bangsarba. Itt hagyjuk a Giliket. Kicsit szomorú voltam, hogy nem sznorkiztam itt, meg hogy a be és a kiszállást a csónakból nem számítva Meno-n nem is voltam vízben. A hajóban ránéztem az órámra, 8.15 volt eszembe jutottak a barátaink akiknek pont most van az esküvőjük Pesten. A mai napon fogadtak egymásnak örök hűséget és otthoni idő szerint 2.15 valószínűleg éppen nagyon buliznak az összes barátunkkal együtt. Sajnáljuk, hogy nem lehettünk ott, tuti nagy buli lehetett. Ezúton is SOK BOLDOGSÁGOT KÍVÁNUNK nektek :)
Bangsal-on a hirhedt kikötőn egész gyorsan átjutottunk, pár száz méterrel arrébb kellet várnunk a kisbuszokra maik tovább visznek Lembar-ra a kikötőbe. Míg vártuk a buszt és kajáltunk összehaverkodtunk az egyik helyi árus sráccal akinek adtunk egy fém 20 Ft-ost is. Tök sokat beszélgettünk vele. Elmondta, hogy szeret tanulni, de nincs pénze a továbbtanulásra. Láncokat, meg karkötőket árul de a turisták se nagyon veszik már. Kérdeztem van-e valami szakmája, de nincs. Akár igaz a története, akár nem azért elgondolkodtató, hogy ezeknek a fiataloknak nem sok esélyük van ebből a körforgásból kiszabadulni. Egy kis halászfaluból még Jakartába sem jutnak el., nemhogy külföldre. Itt nincsenek csili-villi helyek, munka sem sok van. Egész eddigi utunkon azt láttuk, hogy nagyon alacsony az átlagéletkor, sok a kisgyerek meg a fiatal, és kevés az idős, öreg ember. A fiatalok körében a mobilozás meg a motor tuningolás a menő dolog. Mindenki csinál valamit, turistázik, kereskedik, vagy földműves. Mindenki elmondja, hogy nincs pénzük, meg nem nagyon voltak még a szigeten kívül sehol. De valahogy elfogadják és nem szomorkodnak. Nem azon aggódnak, hogy mijük nincs, hanem annak örülnek, hogy mijük van. Nap, tenger, jó kaják. Bandáznak, viccelődnek és ennyi. Lehet mégis sokkal gazdagabbak mint mi.
Elindultunk hát keresztül Lombokon Lembar kikötő felé. Útközben átmentünk egy hegyen végig nagyon kemény és meredek szerpentinen. Az utunkat végig majmok szegélyezték, akik kajára vártak amit a helyiek adnak nekik. Nagyon sok majmot láttunk, érdekes volt. Leérve a hegyről, ameddig a szem ellát végig rizsföldek mellett mentünk. Néha egy egy városkán, falun is átmentünk. Videóztunk sokat, mert jó lesz visszanézni. A növényzet nagyon buja és minden olyan nagyon erősen színes. Mintha valaki Photoshopban utána állított volna a színeknek. Az út mellet banán fák meg kókusz pálmák nőnek és ez olyan természetes dolog mint nálunk az almafa vagy az akác.
Dél körül értünk a kikötőbe. A Mi buszunk volt az utolsó, a többiek már fél órája megérkeztek, és buli hangulatban voltak. Volt egy öt fős francia társaság, csak lányok, minden számot teli torokból énekeltek ami a rádióból szólt. Körülöttünk megint árusok és ez addig így esz amíg ki nem hajózunk. Még legalább egy óra volt mire elhagytuk a hajóval a partot is elindultunk Bali felé. A hajón nem sok érdekes történ csak annyi, hogy nagyon nagy hullámok között mentünk amik erősen dobálták a sok tíz tonnás kompot. Néha nagyon durván imbolygott a hajó. Öt kilométerre a parttól egyszer csak megálltunk, velünk együtt a környékünkön lévő összes hajó is és sötétedésig vártunk valamire, nem derült ki hogy mire csak volt vagy fél hét mire kikötöttünk. Mivel nem ugyan azzal a társasággal utaztunk a Péterékkel ezért Ők másik mikrobuszban folytatták az utat Ubud-ra mint mi. Most újra visszajött a szerencsénk, egy vadi új Suzuki APV kisbusz vitt minket meg még két utast Ubud-ra. Ez a típusú autó itt nagyon menő, minden második új busz ilyen. Valamilyen japán import lehet, de ez az első Suzuki amit Én is elfogadnék. Péterékkel megbeszéltük, hogy az Ubudi busz végállomáson találkozunk. Mi még nem, viszont Ők már voltak Ubudon, így Ők guidolnak majd bennünket. Mondanom sem kell, hogy mind két utazási iroda máshol teszi le az utasokat és, hogy Ubud-nak van vagy három központja. Mindegy hamar ránk találtak Péterék, sőt útközben még egy nagyon kellemes kis szállást is sikerült intézniük. Reggelivel 70.000-ért. Lepakolás után már csak vacsizni mentünk, egy szomszédos helyi kajáldába ahol kiettük Őket a csirke satay készletükből. Vacsi után alcsi, holnap megnézzük Ubudot ami állítólag csodaszép.